Mára szükségessé vált a tanulás és a tudásátadás alapvető megújítása az
oktatás minden színterén, az általános iskola alsó tagozatától egészen a
felsőoktatásig bezáróan. Vajon milyen képességekre lesz szükségük a
felnövekvő generációknak az életben való boldoguláshoz? Milyen oktatási
módszerekkel, pedagógiai szemlélettel, újragondolt tanulás felfogással
valósítható meg, hogy elsajátíthassák ezeket a képességeket?
A bemutatásra kerülő programfejlesztési folyamat és gyakorlat szakmai elvei,
módszertani lépései azoknak a társadalmi igényeknek, változóknak és
változásoknak a kontextusában értelmezhetőek, melyekben megszületnek. Az
oktatásban eszközölt változás, innováció tartalmainak megértéséhez,
támogatásához szükséges a társadalomban megjelenő új igények feltárása,
értelmezése.
A leggyakrabban említett 21.századi készségek (McLoughlinés, Finlayson és van
Kampen, 2012) a kreativitás, az innovációs készség, a kritikus gondolkodás, a
problémamegoldás, a tanulás elsajátítása, a kommunikációs készségek, a
15 szociális készségek az együttműködő társas munka (Csapó és Funke, 2017). A
PISA felmérés feladatának tekinti, hogy a korszerű tudáskoncepció jegyében
minden mérésnél egy-egy fontosabb negyedik innovatív területet is bevonjon
a vizsgálatba, így került be a programba 2003-ban a komplex
problémamegoldás, 2012-ben a dinamikus problémamegoldás, 2014-ben
pedig a kollaboratív problémamegoldás. Ezen a területen az egyébként nem jól
teljesítő magyar gyerekek még rosszabbul teljesítettek (Csapó, 2003, 2012,
2014) (Csapó és Funke, 2017). A tanulás alapvető megújítására van szükség,
egy olyan újragondolt tanulásfelfogás meghonosítására, melyben meghatározó
szerepet kap az együttműködés, a közös tudás alakítása demokratikus
tanulóközösségekben, mert ezek azok a készségek, melyekre a mai magyar
iskola még nem megfelelően készíti fel a fiatalokat. Többek között ezt a
pedagógiai hiátust tudja betölteni a kortársoktatás a maga szakmódszertani
eszköztárával, összhangban jelentős nemzetközi kutatások irányaival,
szemléletével, eredményeivel.
A kortársoktatás során létrehozott tanulóközösségek értelmezésünkben
formális keretek között szerveződő másodlagos kiscsoportok, melyben az
egymással interakcióban álló tagok közös célja a kortársoktatás gyakorlatának
megvalósítása, azaz az egészségtudatos magatartás, a tanítható
egészségkultúra alakítása, formálása. A kortársoktatási tanulóközösségre
jellemző a meghatározott csoportstruktúra, a pedagógiailag demokratikus
vezetési stílus. A demokratikus vezetési stílus a közösség tagjainak jogi
egyenlőségén alapszik, miközben a tutor, a kortársoktató és a tanuló viszonya
a tanulóközösségben aszimmetrikus, más-más felelősségük és egymásra
vonatkoztatott különböző szerepük miatt. A tanulóközösség összetartó erejét
a közös célok és a csoportkohézió biztosítják. A tanulóközösségek tutorai,
vezetői személyes példájukkal, valamint feladatválasztásukkal, indirekt
irányítással, szakszerű segítségnyújtással, tudatos pedagógiai célokkal, tudatos
pedagógiai irányítással, aszimetrikus viszonyban komplementer kapcsolatban,
demokratikus eszközökkel működtetik a tanulóközösségben a tanulási,
érintkezési viszonyokat és stílust.