Hogyan lehet demokratizálni egy középiskolát, ami addig az országban szokásos, antidemokratikus módon működött? Hogyan lehet az iskolapolgárok (diákok, szülők, felnőtt munkatársak) igényeire szabni az ott folyó mindennapi életet? Hogyan lehet bevonni a döntéshozatalba a diákokat? Hogyan lehet ezzel összhangban olyan pedagógiai programot írni, amit az oktatási államtitkárság akkreditál? Ilyen kérdések és dilemmák mentén bemutatom a Kürt Alapítványi Gimnázium gyakorlatát és az ennek hátterében álló ötéves szakmai-pedagógiai munkát.